Németbánya az Északi-Bakony egy völgyében fekszik a Bittva-patak mentén. A faluba beérve, a Kossuth utcán végighaladva kedves kis parasztházak fogadnak. Jobbról a kertek mögött a Bittva-patak csörgedez, mögötte meredek domboldal.
Az utca végén található a Fő tér egy pici körforgalommal:
A település legalacsonyabb pontja 291 m, mely a hídnál található.
A Fő téren áll az Üvegtigris Büfé, ahol beszerezhetjük a hideg frissítőket, majd megpihenhetünk a parkban:
Voltak, akik lóval érkeztek:
A falu végén van az országos kék-túra pecsételő hely:
A Csendvölgy Falusi Vendégházban szálltunk meg:
Kilátás a konyhaablakból:
A szomszéd tyúkok:
Rálátás a szemközti hegyoldalra:
A falu igazán hagyományőrző, hiszen pünkösdvasárnap a kislányok "pünkösdi királyné-járásra" indulnak. Sajnos pont lemaradtunk róla, szerencsére láttam róla egy videó részletet: A kislányok fehér ingben, kék szoknyában jöttek, fejükön virágból font koszorú. Énekekkel kívántak áldást a háziaknak. A legkisebb lányt (pünkösdi királyné) a többiek felemelik, és kiabálják: "Ekkora legyen a kendere!"
Továbbhaladva a szél medvehagyma illatot hozott, az árnyas fák alatt rengeteg medvehagymát találtunk.
Pünkösdhétfőn egy olyan túrát terveztünk, amely mindenképpen érinti a tegnapi medvehagyma-lelőhelyet:
Rövid túra a Pisztrángos-tóhoz:
A sárga hal jelzés vezet a tóhoz:
Pisztrángos tó:
Stég, ahol letanyáztunk:
A sárga+ jelzésen indultunk vissza, majd rátértünk a kék négyzet jelű útra.
Kiértünk a környék legmagasabb pontjára, ahol gyönyörű kilátás tárult elénk:
Továbbhaladva a szél medvehagyma illatot hozott, az árnyas fák alatt rengeteg medvehagymát találtunk.
Rálátás a falura:
Itt elfogyott a kitaposott út, fent voltunk a hegy tetején, ahonnan csak meredek, sűrű bokros részen tudtunk leereszkedni.
Kövi rák a Bittva-patakban:
Pünkösdhétfőn egy olyan túrát terveztünk, amely mindenképpen érinti a tegnapi medvehagyma-lelőhelyet:
A falu végén található kék vonal jelzésen indultunk el.
A vadászházig kavicsos út vezetett, majd ott lekanyarodtunk jobbra, és
keskeny kis ösvényen indultunk be az erdő sűrűjébe. Elkezdett csöpögni
az eső, dörgött az ég. Elég ijesztő volt, úgy tűnt nem ússzuk meg, bőrig
ázunk. Szerencsére pont elérkeztünk a Szénpajtai Pihenőhöz, ahol ebben a kis fa házikóban vártuk meg az esőt. Néhány perc múlva el is állt és folytathattuk utunkat.
Újra a Pisztrángos tó:
folyt.köv.
