2012-07-29 Iharkút dinó lelőhely
Zirc-Akli mellől
indultunk el Iharkútra az őslénytani ásatásra. Lókút előtti domboldalon
világosbarna tehéncsorda legelt, sok pici kisborjúval. Csodálatos volt a táj,
zöld fű, mesés kis bakonyi falvak: Lókút, Hárskút, Márkó (itt láttunk a
domboldalon egy szép kis kápolnát). Elmentünk Bánd, Herend és Városlőd mellett. Farkasgyepűn
megebédeltünk, majd Bakonyjákón keresztül vezetett az utunk, ahol
visszaemlékeztünk, hogy a falu kis parkjában ettük a fagyit, amikor Döbröntéről
áttúráztunk ide. Muki meg itt harapta le a virágot. Körülnéztünk Németbányán
is. El is határoztuk, hogy egyszer eljövünk ide, mert csodásan kiépített környék, bográcsozó helyek, szép házak, gyönyörű domboldalak fogadtak minket.
Körülbelül
fél 3-ra érhettünk az iharkúti bányához.
A bánya mögötti elkerített házsor
előtt várt már minket Ősi Attila és a kutatócsoport néhány tagja, hiszen érkezésünk
célja, hogy a támogatásként felajánlott Land Rover terepjárót (és
hozzá egy kanna gázolajat) átadjuk a csapatnak. Az ásatásvezető arcán látni lehetett
az örömöt, amikor megpillantotta a járgányt. Gyorsan átpakoltunk az Ivecoba,
majd a fiúk mentek egy kört a dzsippel, hogy megbeszéljék a használatát.
Mindenhol a bauxit piros elszíneződése volt látható a talajban, illetve a
tócsákban (lehet, hogy nem kellett volna papucsba jönni?). Megkértük Ősi
Attilát, hogy mutassa meg nekünk a lelőhelyet, így kocsiba pattantunk. Emelkedős erdei úton
indultunk felfelé, baloldalon láthattuk a csapat telephelyét sátrakkal a fák
alatt. A bánya meredek kanyargós domboldalán kocsikáztunk végig, igazán
izgalmas túrának ígérkezett. A táj ijesztő, de egyben szép is. A
bauxit-külfejtés több mint 100 méteres mélységei félelmetes katlanként
tátongtak, míg felette az Északi-Bakony bükköseinek fasora húzódott. A mélyben
pedig egy zavaros, zöldes színű tó.
A lelőhelytől 20m-re
letettük a kocsit, innen már gyalog indultunk tovább. Az egész éjszakai
esőzésnek köszönhetően reggel a csapatnak nehéz dolga volt, mesélték, hogy
mindent elöntött a sár, a gumicsizmák beleragadtak a talajba. Szerencsére
délutánra a perzselő napsütés teljesen felszárította a talajt, így könnyen le
tudtunk menni a felfedező helyre:
Meredek
szürkés talajon haladtunk. Attila felvett egy szürke kődarabot, majd odaadta
nekünk, hogy nézzük meg, ez a szürke réteg 85 millió éves lerakódott ártéri,
folyóvízi üledék. (Természetesen hoztam belőle egy mintát).
84 millió évvel ezelőtt Iharkút egy folyóágakkal, holtágakkal szabdalt ártér volt. A folyók a hatalmas áradások során elárasztották az ártereket, majd a növényi és állati maradványokkal együtt lerakt
ák hordalékaikat évtízmilliókra betemetve. A 40-50 méter vastag folyóvízi ártéri üledék a kréta időszakban rakódott le.
Akkoriban az egész Dunántúli-középhegység 900 km-rel délnyugatra feküdt. A tenger szintje akár 300 méternél is magasabban állhatott, mint ma, így Európa szigetvilágként létezett, mint ahogy a Bakonyi terület is sziget volt
