2012. december 24. délelőtt - Felkerestük a miklósi tanyát...
Már pár hete készültem, hogy megnézem a kismalacokat, ugyanis ezek a kis jövevények nem mindennapi malackák! De beszéljenek helyettem a képek:
Úgy gondoltam, beérem, ha csak a kerítés mögül fényképezem őket, de sajnos nem jöttek elő az óljukból. A picikből semmi sem látszott. Az elkerített területet egy óriási vaddisznó őrizte. A gazdával beléptünk a kerítésen belülre, hogy közelebb férkőzzek a malacokhoz. Amíg a gazda bement az ólba kikergetni a piciket, addig én kint álltam a nagy vaddisznó társaságában. Csak reméltem, hogy karácsony szenteste nem a balesetin kötök ki. Gondoltam, ha csak mozdulatlanul állok, háttal a disznónak, nem lehet baj. Egyszer csak éreztem, hogy hátulról megszimatolja a lábamat. A következő pillanatban meg előttem termett, és a kabátom madzagját kezdte húzni. Végül szerencsére békén hagyott. Az ijedség után már beértem csupán néhány fényképpel, csakhogy végre ismét a kerítésen kívül lehessek. Egy utolsó képet készítettem róluk messziről:
A tanya melletti erdő fagyott ágai:
