Olaszfalu Zirctől 5km-re fekvő kis település. Úgy keveredtünk ide, hogy csak itt találtunk szállást a hosszú hétvégére. A tési szélmalmokat akartam megnézni, de a közvetlen környéken foglalt volt minden szállás. Így utólag nagyon örülök, hogy megismertem ezt a falut, nagyon kellemes 3 napot töltöttünk itt.
A templom 1764-ben épült:
A Regina Vendégház a Major utcában található.
A ház udvarában régi eszközökből egy mini múzeumot alakítottak ki:
A pitypanggal teli kert igazi tavaszi hangulatot árasztott:
A kerti kuckóban jókat pihentünk, olvastunk:
Mivel a ház szülői örökség, megőrizték a régi emlékeket, berendezési tárgyakat. Bár a ház gyönyörűen fel van újítva, az igazi népi elemeket meghagyták, amitől kicsit úgy érezte magát az ember, mintha visszarepült volna az 1900-as évek elejére. Jó volt nézegetni a régi fényképeket, a családfő volt bányász sapkáját, a hímzett terítőket, a szalmadíszt a falon, a faragott botot. Az egész épületben áradt a levendula illat. A tulajdonostól mini üvegekben házi pálinkát kaptunk ajándékba.
Este a bográcsban nyúlpörkölt készült:
Az utca végéről indul az Eperjes tanösvény:
(Sajnos az útvonal nincs jól kitáblázva, így össze-vissza keringtünk)
Eperkés-hegy tetői szelvény: középső kréta - 105 millió év
Mészkősziklák:
Kilátás a domb tetejéről:
16-os jelzés: Kőfaragások:
15-ös jelzés: Zsomboly:
4.-es jelzés: Kréta mészkő - 103 millió év:
Barlangrés:
17-es jelzés: Mészégető:
A Regina vendégház szobájában megtaláltuk az alábbi könyvet, amelyet Tádé atya, azaz Mozsgai József írt a faluban történt szörnyű tragédiáról, amely a második világháborúban történt.
A könyv írója felkereste az áldozatok hozzátartozóit, ismerőseit, hogy meséljék el, mit történt azon a fájdalmas pénteki napon.
Előzmények:
A környező falvakból minden fiatalt bevagoníroztak Zircen és nyugatra indították őket leventének. Olaszfaluban Dobos Antal volt a bíró, akinek volt egy fia. A bíró néhány elöljáróval elintézte, hogy a helyi fiataloknak ne kelljen leventének vonulniuk.
Események:
1945
januárjában már látni lehetett, hogy a németek vesztésre állnak. A
magyar hadvezetéssel SS hadosztályokat állíttattak fel. Január 29-én
megalakult az un. "Bakonyi brigád" az oroszok utánpótlási vonalainak
meghiúsítására. Mire az oroszok március 19.-én megtalálták a magyar
"partizánság fészkét" Csőszpusztán, mindenki eltűnt onnan. Felkutatták a
környékbeli falvakat hiába, mert az ottani fiatalokat mind elvitték
leventének Németországba. 1945 március 22-én este 9 körül az oroszok
elérték Olaszfalut. A helyiek pincékben, bunkerekben húzódtak meg a
front elől. A szovjet sebesültek ellátására a Plébániát rendezték be
műtőnek, de a lakosok a golyózápor miatt a saját sebesültjeiket nem
merték ide elhozni. Az oroszoknak feltűnt, hogy szinte minden második
háznál van fiatal férfi. Azt hitték, ők alkotják a "Bakonyi Brigádot",
így március 23-án elindultak a kivégzések...
Volt akit a pincéből, vagy a házuk udvaráról
hajtottak a kenderföldre és a sarki kereszttől nem messze agyonlőtték
őket. Onnan a majorságba vitték az áldozatokat, a leégett magtárba. Volt
akit itt lőttek le. A magtárat megközelíteni nem lehetett, mert
őrizték.
3
fiú elhatározta, hogy elbújnak az Eperjes hegyén az ördöglyuk
barlangba. Rossz ötletnek bizonyult. Egész éjjel lángolt a harc a
németek és az oroszok között. Reggelre a 3 fiút már az orosz parancsnokságra vitték, majd az udvaron hátba lőtték őket.
Egy akkor 10 éves kislány látta ezt az ablakból. Azt mesélte, a mai
napig nem mer bemenni abba a pajtába, ahova az oroszok a lelőtt fiúkat
behúzták.
(A Regina Vendégház tulajdonosának édesanyja, az akkor 18 éves Regina, Malatinék uradalmi cselédje volt. A családdal a majorság pincéjében rejtőztek el. Malatin Tibor rádiójáról azt hitték rádió adó-vevőn tájékoztatja a németeket, ő is a magtárban végezte.)
1945
március 25-én egy tehén húzta szekérre dobták az áldozatokat, hogy a
temetőbe egy kiásott gödörbe helyezzék őket. A bíró egy kis botocskára
írta a neveket, lehessen tudni, ki hol van. A tömegsír beszentelésére csak április 8-án kerülhetett sor. 33 ember vesztette életét ártatlanul.
A miértre az orosz tiszt ezt felelte:
"Háború van. Háborúban sokminden megtörténik, Tévedés is."A szomorú történetet olvasva elhatároztuk, hogy elindulunk megkeresni azokat a helyszíneket a faluban, ahol az események történtek:
A barlang, ahol a 3 fiú próbált elbújni:
A kenderföld felé vezető út (ezen az úton kísérték végig az áldozatokat)
Ez lehetett a sarki kereszt, ahol lelőtték őket:
A majorság:
Plébánia (itt volt a szovjet műtő)
Áldozatok emlékére 2001-ben emelt emlékmű :
