2014. január 2., csütörtök

Dudar

2013.12.30 - 2014.01.02 Dudar

A szilvesztert Dudaron töltöttük, ebben a vendégházban:


Szív utca:

Nem tudom, miért hívják Szív utcának, talán mert másik 4 utcával szívet zár be:

Túra Dudar keleti oldalán a Cseres erdő és a Dudar-patak mentén:
 
Az erdősor utca végéről indultunk a a piros jelzésen:

A lejtő alján található kis pataknál balra fordultunk a zöld jelzés irányába:







A patak csordogálása:

A Cseres erdő szélén elértük az iparvágányokat és a sínek mentén visszajutottunk a faluba:

A mostanra elhagyatott iparvágány egykor a dudari bánya szénszállítását biztosította. 1945-ben még teherautóval és szekerekkel hordták a szenet, majd '46-ra sikerült lefektetni az ideiglenes vonalat. Ahhoz, hogy '47-re átadhassák a végleges vonalat közel 1200 munkást dolgoztattak. Később a 7,6 km-es szakaszt tovább bővítették az Iker-aknához. A Dudarbánya vasútállomást csak a szénbánya és még 3 vállalat használhatta. A tehervonatok végére kötött 1-2 személykocsin pedig a bánya dolgozói utazhattak.

Ezen a sínen 1957-es évszám szerepel:



A falu közepén látható a 2001-ben emelt bányász emlékmű az 1946 és 1999 közötti szénbányászat és áldozatainak emlékére:



A kőtáblán 25 bányász neve olvasható.

A dudariak a 20. század közepéig főként mezőgazdaságból éltek. A hagyományos paraszti kultúrájú bakonyi kis település életét a szénbányászat teljesen felforgatta. Az egyre nehezedő gazdasági nyomás és államosítások során a gazdák is bányamunkára kényszerültek. Rengeteg idegen munkás érkezett a faluba dolgozni (1983-ra a dudari lakosság duplája). A betelepülteknek épült a Készenléti és bányásztelep, valamint a Lenin-telep (a Lenin utcában - most Béke utca - még ma is látni ezeket az összetákolt alacsony kis épületeket). A keményen dolgozó emberek életét megkeserítették a munkaversenyek és az alacsony életminőség. 1956-ban a bányászok Zirc főterén felolvasták követeléseiket, melyet külön küldöttséggel a kormánynak is fel akartak vinni. A bányászok '57-ben is fellázadtak, de ezt a sztrájkot is leverték. 1967-ben megkezdődött a falu déli részének aláfejtése, ezért építési tilalmat rendeltek el, így sok fiatal elköltözött. Az aláfejtés először 3 utcát érintett. Ez azzal járt, hogy a házakat meg kellett erősíteni vasbeton koszorúkkal. '83-ra már 209 épületet kellett megerősíteni. Végül 24 ház lett lakhatatlan. (Pl. a Dózsa György utcában több  vaskerettel megerősített ház is látható.)