Iharkút

2012-07-29 Iharkút dinó lelőhely

Zirc-Akli mellől indultunk el Iharkútra az őslénytani ásatásra. Lókút előtti domboldalon világosbarna tehéncsorda legelt, sok pici kisborjúval. Csodálatos volt a táj, zöld fű, mesés kis bakonyi falvak: Lókút, Hárskút, Márkó (itt láttunk a domboldalon egy szép kis kápolnát). Elmentünk Bánd, Herend és Városlőd mellett. Farkasgyepűn megebédeltünk, majd Bakonyjákón keresztül vezetett az utunk, ahol visszaemlékeztünk, hogy a falu kis parkjában ettük a fagyit, amikor Döbröntéről áttúráztunk ide. Muki meg itt harapta le a virágot. Körülnéztünk Németbányán is. El is határoztuk, hogy egyszer eljövünk ide, mert csodásan kiépített környék, bográcsozó helyek, szép házak, gyönyörű domboldalak fogadtak minket.

Körülbelül fél 3-ra érhettünk az iharkúti bányához. 

A bánya mögötti elkerített házsor előtt várt már minket Ősi Attila és a kutatócsoport néhány tagja, hiszen érkezésünk célja, hogy a támogatásként felajánlott Land Rover terepjárót (és hozzá egy kanna gázolajat) átadjuk a csapatnak. Az ásatásvezető arcán látni lehetett az örömöt, amikor megpillantotta a járgányt. Gyorsan átpakoltunk az Ivecoba, majd a fiúk mentek egy kört a dzsippel, hogy megbeszéljék a használatát. Mindenhol a bauxit piros elszíneződése volt látható a talajban, illetve a tócsákban (lehet, hogy nem kellett volna papucsba jönni?). Megkértük Ősi Attilát, hogy mutassa meg nekünk a lelőhelyet, így kocsiba pattantunk. Emelkedős erdei úton indultunk felfelé, baloldalon láthattuk a csapat telephelyét sátrakkal a fák alatt. A bánya meredek kanyargós domboldalán kocsikáztunk végig, igazán izgalmas túrának ígérkezett. A táj ijesztő, de egyben szép is. A bauxit-külfejtés több mint 100 méteres mélységei félelmetes katlanként tátongtak, míg felette az Északi-Bakony bükköseinek fasora húzódott. A mélyben pedig egy zavaros, zöldes színű tó.

  

A lelőhelytől 20m-re letettük a kocsit, innen már gyalog indultunk tovább. Az egész éjszakai esőzésnek köszönhetően reggel a csapatnak nehéz dolga volt, mesélték, hogy mindent elöntött a sár, a gumicsizmák beleragadtak a talajba. Szerencsére délutánra a perzselő napsütés teljesen felszárította a talajt, így könnyen le tudtunk menni a felfedező helyre:

Meredek szürkés talajon haladtunk. Attila felvett egy szürke kődarabot, majd odaadta nekünk, hogy nézzük meg, ez a szürke réteg 85 millió éves lerakódott ártéri, folyóvízi üledék. (Természetesen hoztam belőle egy mintát). 

 

84 millió évvel ezelőtt Iharkút egy folyóágakkal, holtágakkal szabdalt ártér volt. A folyók a hatalmas áradások során elárasztották az ártereket, majd a növényi és állati maradványokkal együtt lerakták hordalékaikat évtízmilliókra betemetve. A 40-50 méter vastag folyóvízi ártéri üledék a kréta időszakban rakódott le.

Akkoriban az egész Dunántúli-középhegység 900 km-rel délnyugatra feküdt. A tenger szintje akár 300 méternél is magasabban állhatott, mint ma, így Európa szigetvilágként létezett, mint ahogy a Bakonyi terület is sziget volt