Tihanyi körtúra

2013.01.01. Tihanyi körtúra

Tavaly, ugyanígy újévkor tettünk egy sétát a tihanyi Belső-tónál. Itt különböző túraútvonalakat találtunk, melyeket nem tudtunk bejárni a csöpörgő eső miatt, csak a kilátó dombig jutottunk. Ekkor elhatároztuk, hogy tavasszal visszajövünk egy egész napos túrára. Erre most sikerült sort kerítenünk, persze csak azért, mert kizárólag Balatonfüreden találtunk szilveszterre szállást. A túrát Tihany-Sajkod strandjánál kezdtük. Utoljára nyáron jártunk itt. Az akkori tömeg helyett most teljesen kihalt volt a part. Furcsa így látni:

A túránkat a Tihanyi-félsziget északi-nyugati részéről kezdtük, a strandot elhagyva a part menti betonos úton haladtunk:

Az erdei teázónál kimentünk a MOHOSZ horgászstéghez:

A Szarkádi erdőn keresztül vitt tovább az utunk. Ez az erdő a félsziget délnyugati peremének hegyvonulatán fekszik. Elsősorban cseres–kocsánytalan tölgyest láthatunk, de egyaránt megtalálható itt a molyhos tölgy, virágos kőris, mezei juhar és a mezei szil.

Mivel nagyon magasan jártunk, kicsit letértünk az ösvényről, hogy lenézzünk a Balatonra. Innen fentről gyönyörű a kilátás: Olyan, mint a tengerpart...

Az ágakat mindenütt zúzmara borította:

Itt már közel 198 méter magasan járunk. Lassan közeledünk a Gejzír-mezőhőz.
Az alábbi sziklaképződmény neve: Félbevágott kúp.

Lassan leereszkedünk a szántódi révre lejtő hegy lábához. Sajnálkozva tapasztaljuk, hogy utunk fő célja, az újlaki templomrom a hegy alján van, így visszafele megint felfelé kell kaptatnunk.

Ezen a helyen feküdt egy középkori révészfalu Újlak néven. Az elnevezés valószínűleg a révhez közeli területen újjáépült községre utal. Újlak neve IV. Kelemen pápa által kiállított oklevélben bukkan fel 1267-ben, amelyben felsorolják az apátság javait. Itt lakhattak a félsziget révészei, halászai és a révre felügyelő katonák. A falu egészen a 16. századig lakott volt, a török időkben elpusztult.

A feltehetően 11. századi alapítású falu román-gótikus stílusú templomát a 12-13. században építették. A kápolna védőszentje Szent Margit volt. A nyugati oldalon találhatjuk a bejárat helyét. A közel 6x6 méteres négyszögletes hajó keleti oldalához kapcsolódó kicsiny szentély keresztboltozatos, melynek fala ma is látható:

A templom déli főhomlokzatát a 14-15. században átépítették.

A szentély falának közepén, két és fél méter magasan kialakított résablak:

A falazat vulkáni eredetű, sötétbarna és szürke bazalttufából, vörös és fehér tört kövekből vegyesen rakva készült. A nyolcszáz éves templom ablakívének és rézsűjének szép kidolgozása az akkor élt mesteremberek munkáját dicséri. Az ódon falak középkori hangulatát sajnos elrontja a közelben magasodó Club Tihany Hotel épülete.

Ezt követően elindultunk meghódítani a 208 méter magas Cser-hegyet. A zúzmarás erdőben sétálva megpillantottunk egy kősáncot:

A kilátó magaslaton:

Az Aranyház nevű gejzírkúpot tavaly már megnéztük, csak akkor a tiszta idő miatt messzire el lehetett látni, most csak a zúzmarás fákban gyönyörködhettünk.

 Ezek a sziklaképződmények mintegy 3 millió évvel ezelőtt keletkeztek. 

Végül leértünk a Belső-tóhoz. Sajnos elég nagy a köd, így az apátság csak halványan látható:

 

A Lapi-dűlő melletti úton csipkebogyó ösvény vezetett. Nekiláttunk a bogyógyűjtésnek.

A Rátai-csáva nevezetű hely mentén haladtunk, ahol egy kis levendulaültetvényre leltünk:

Szőlőből nincs hiány ezen a területen:

Már kezdtem fázni és fáradni. Felpillantottunk a közelben magasodó hegyre, ó, de jó, hogy nem erre megyünk! Csak az tartotta bennem a lelket, hogy nincs messze az autó, és nem kell többet hegyet mászni => tévedtem...

Délre tartva egy tanya 4 kutyája visszafordulásra késztetett minket, ezért a rövidebb út helyett kénytelenek voltunk felmászni a meredek hegyoldalon. Így értünk fel a környék legmagasabb hegyére a 235 méteres Csúcs-hegy tetejére.

Muszáj volt pihenőt beiktatnunk, mert a hegymászás kivette a csapat erejét.
A hegyről lefele menet néhány méter hosszan szakadékos rész következett:

 A Csúcs-hegy tetejéről szép Balatoni panoráma tárul elénk:

Végre visszaértünk a Levendula táblához, azaz a part menti sétányhoz.

Kacsák a jégen:

Fél 12-től délután 3-ig a pirossal jelölt útszakaszt jártuk be, kb. 13 km-t.

A sok séta után irány a Peron Pizzéria!

Hazafele megálltunk a kivilágított csopaki gőzmozdonynál:

Bakonybél télen

2012.12.27-29. Kirándulás a Bakony szívében, Bakonybélben
Most először visszamentünk egy olyan szálláshelyre, ahol már egyszer voltunk.
A kis Pékházat október végén kerestük fel először, és most visszatértünk...

A december 23-án esett hónak már nyoma veszett, holott reméltem, hogy a hegycsúcsokon azért megmarad. A hegyekkel körülvett völgyben húzódó kis falu számos látnivalóval kecsegtet, de mind közül talán a legszebb Borostyán-kút. A templomnál balra lekanyarodó Petőfi utcán mentünk végig. A falusi  kis parasztházak a régi idők emlékét őrzik. Itt az emberek is mások. Mintha megállt volna az idő. A falu szélén a fák közt megbúvó Szent-kút tava és a kis erdei kápolna igazán meghitt hangulatot áraszt. Már többször jártam itt, de megunhatatlan...

A hagyomány szerint néhány évig itt élt remeteségben a béli monostort alapító Szent Günther és Szent Gellért. A tó partján emelt szobor is Szent Gellértnek állít emléket, akit egy szarvasborjúval ábrázoltak.
A kápolnát ugyancsak Szent Gellért tiszteletére szentelték 1825-ben, melyet 1889-ben a ma is látható épülettel váltottak föl. 1855-ben alakították ki a 14 képből álló stációt, valamint a szikla tetejére emelt kálváriát Krisztus, Szűz Mária és Szent János alakjával, melyet 1884-ben felújítottak. A vízgyűjtő medencét 1889-ben építették. Az itt fakadó három forrást kőből kirakott kútba foglaltak, melyet egy dombormű díszít. A domboldalon található sziklahasadékhoz lépcső vezet fel, itt a Lourdes-i Mária szobor látható. Állítólag e barlang lehetett a remeteség helye. 1996-ban összefogott a falu, és a kápolna környékét helyreállították, a források vizét tavacskává duzzasztották. A tó körül elhelyezett padok háttámlájára felvésték az adományozók nevét.

A tó előtti tábla Kányádi Sándor Folytonosság c. versét idézi, mely valóban tükrözi e hely nyugalmát, szentségét:

"áldozóhely volt szentély
pogány templom később keresztény
mutatja még egy-két mohos darab
a hajdani falat

most csak hely fű fa és bokor
tenyészget csöndjében élni akar
lábod ősi ösvényre ismer
akármikor jössz itthon van az isten."


2012-re felújították a kápolnát, a régi halványsárga-fehér szín helyett most bordós színekben pompázik a fák ölelésében.

A karácsonyi Betlehem a faluközpontban:

 

Az akolban három bárány és két szamár tanyázott. 

 Szent Mauríciusz és Vértanútársai Plébániatemplom:

A templomot 1754-ben szentelték fel. Az 1780-ban keletkezett tűzvészben a templom teteje, a monostor és a falu 130 háza leégett, a felújításra 1782-ben került sor. 

Bakonybéli hangulatképek:

 

 

A második napon csöpörgött az eső, így csak egy kisebb sétát tettünk az erdőben:

A Fürdő utcából felsétáltunk a falu északi határában vezető erdei aszfaltos úthoz (Gáthegyalja dűlő). Erre már voltunk ősszel is, csak ellenkező irányból. Vissza is idéztük az emlékeket: akkor még a falevelektől volt színes az erdő, most kopár és ködös. Az aszfaltos útról a mészégető kemencénél letértünk balra be az erdőbe. Itt egy kitaposott úton mentünk lefelé. Most is felmásztunk a közeli magaslesre, ahonnan rálátni a falura:

Ugyanez a kép ősszel:

Egyre jobban esett az eső, így szedtük a lábunkat hazafelé. A kis házban aztán száríthattuk a kabátokat és a csizmáinkat:

Hazaindulásunk napjára egy hosszabb túrát szerveztünk. A falu északi részéről indultunk, most a zöld+ jelzésen. 

 A terület legnagyobb vízfolyása a Gerence-patak, mely Zirc-Akli környékén indul útjára, és a falun keresztül kanyarogva végül a Marcalba folyik. 

  A hegy meredek oldalán másztunk fel:

 Halomsírok:

A 226 halmos sírmező a későbronzkori kultúra egyik legnagyobb ismert sírmezeje. Az i.e. 15. században letelepedett kultúra népei urnákba helyezték halottaik hamvait, majd fölé 1-3 méter magas halmot építettek, melyek keletkezése kb. i.e. 1200 körüli. 

Az itt látható földbuckák és egy fára felfestett "Halomsírok" felirat jelzi a területet:

Az. i.e 15. századi népvándorlás során észak-nyugat felől ismeretlen népcsoport (talán illír) szállta meg a Magas-Bakony területét, akiket halomsíros kultúrának neveztek el. Ilon Gábor régész szerint az ugod-katonavágási feltárt halomsír alatt faszenes máglyamaradványt találtak, alatta vörösre égett talajt, a csonttöredékek fölül edénytöredékek kerültek elő, valamint a tűzben eldeformálódott bronztárgyak: karperecek, karikák, tőrmaradványok, üveggyöngyök...

A piros négyzet jelölésen haladtunk tovább:

Kis-Cser-árok:

Megpróbáltuk megkeresni az egykori Móricházi vadászkastélyt, sikertelenül. Utánaolvastam és kiderült, az erdőbirtokos Eszterházy Tamás tulajdonában lévő épületből mára csak néhány tégla maradt.

Szarvasetető:

 

 Tavacska:

Gerencepusztai pihenőhely

Az Odvaskő Étterem teraszán elkortyolgattunk egy meleg teát, így újult erővel folytattuk utunkat.

Malom:

Gerence-patak jobb oldalán indultunk vissza a faluba:

Amikor visszaértünk Bakonybélbe, a Vadszőlő Vendéglőben elfogyasztottunk egy babgulyást:

A miklósi tanya

2012. december 24. délelőtt - Felkerestük a miklósi tanyát...
Már pár hete készültem, hogy megnézem a kismalacokat, ugyanis ezek a kis jövevények nem mindennapi malackák! De beszéljenek helyettem a képek:

Úgy gondoltam, beérem, ha csak a kerítés mögül fényképezem őket, de sajnos nem jöttek elő az óljukból. A picikből semmi sem látszott. Az elkerített területet egy óriási vaddisznó őrizte. A gazdával beléptünk a kerítésen belülre, hogy közelebb férkőzzek a malacokhoz. Amíg a gazda bement az ólba kikergetni a piciket, addig én kint álltam a nagy vaddisznó társaságában. Csak reméltem, hogy karácsony szenteste nem a balesetin kötök ki. Gondoltam, ha csak mozdulatlanul állok, háttal a disznónak, nem lehet baj. Egyszer csak éreztem, hogy hátulról megszimatolja a lábamat. A következő pillanatban meg előttem termett, és a kabátom madzagját kezdte húzni. Végül szerencsére békén hagyott. Az ijedség után már beértem csupán néhány fényképpel, csakhogy végre ismét a kerítésen kívül lehessek. Egy utolsó képet készítettem róluk messziről:

A tanya melletti erdő fagyott ágai:

Bakonybél ősszel

2012.10.22-23 Bakonybél ősszel
Ősszel gyönyörű az erdő, már alig vártam hogy a színes levelek között sétálhassak.

Odafele megálltunk Zirc-Akli után. Az egész környék sárga színekben pompázott:

Az alábbi videó felidézi ezt az igazi őszi hangulatot, ahogy hullanak a sárga levelek:

A rövid pihenő után elérkeztünk Bakonybélbe:

A falu nyüzsgött a turistáktól, a nap perzselően sütött, úgyhogy a kabát is lekívánkozott.
Az érkezés után a Pikoló vendéglőbe siettünk, hogy együnk egy menüt.

Bakonybéli tájház a Fő utcán:

Elindultunk túrázni a falu északi-nyugati irányában a piros+ turistajelzésen. A házakat elhagyva egy keskeny árokszerűn indultunk befelé az erdőbe.

 Kinézve balra a tisztásra ez a kép tárult elénk:

Az út végén jobbra fordulva a mészégető kemence felé:

A falu látképe innen:

Mészégető kemence:

Kb. 250 éven keresztül foglalkoztak mészégetéssel a Bakonyban, amit aztán fertőtlenítésre, házak tisztán tartására, meszelésére, illetve kötőanyagként használtak fel. A földbe süllyesztett kör alakú kemence falát tufakövekkel rakták ki. A kemencében tűzteret, elején boltozatos tüzelőnyílást alakítottak ki. A 200-400 mázsa követ a kemence nyitott tetején rakják a tűztérbe (ennek kb. a fele lesz mész). Ezt követően a felsőrészt boglya alakúra púpozzák. A meszet 13-25 köbméter fával égetik 3-4 napon át, a hőmérsékletet folyamatosan emelve 825° fölé. Végül a kemencét hűlni hagyják, majd kirakják a kész égetett meszet, amelyet száraz helyen kell tárolni. Szekerekkel távoli helyekre is szállítottak. Bakonybélben utoljára az 1990-es évek elején égettek meszet.

Jobbra rátértünk egy aszfaltos útra, mely a falu északi részére vezetett:

 

Itt felültünk egy lesre gyönyörködni az erdő színeiben:

Kismadarak csiripeltek:

Este húst grilleztünk a kertben:

Másnap felmentünk a Köves-hegyi kilátóhoz, mely a falu keleti oldalában magasodó Köves-hegyen található. A hegy névadó bányájában egykoron mészkövet fejtettek.  

A kilátóból rálátni a völgyben megbúvó házakra. A panorámával nem lehet betelni:

Már a faluból lehetett látni a hegy szélén húzódó ritkás fenyősávot, mely elhatárolja a falut a mögötte rejlő erdőrengetegtől. Előző napi túránkon már felfigyeltünk itt egy fából eszkábált szerkezetre, én hídnak néztem. Most fény derült a dologra: ez a Köves-hegyi kilátó!