Tavaly, ugyanígy újévkor tettünk egy sétát a tihanyi Belső-tónál. Itt különböző túraútvonalakat találtunk, melyeket nem tudtunk bejárni a csöpörgő eső miatt, csak a kilátó dombig jutottunk. Ekkor elhatároztuk, hogy tavasszal visszajövünk egy egész napos túrára. Erre most sikerült sort kerítenünk, persze csak azért, mert kizárólag Balatonfüreden találtunk szilveszterre szállást. A túrát Tihany-Sajkod strandjánál kezdtük. Utoljára nyáron jártunk itt. Az akkori tömeg helyett most teljesen kihalt volt a part. Furcsa így látni:
A túránkat a Tihanyi-félsziget északi-nyugati részéről kezdtük, a strandot elhagyva a part menti betonos úton haladtunk:
Az erdei teázónál kimentünk a MOHOSZ horgászstéghez:
A Szarkádi erdőn keresztül vitt tovább az utunk. Ez az erdő a félsziget délnyugati peremének hegyvonulatán fekszik. Elsősorban cseres–kocsánytalan tölgyest láthatunk, de egyaránt megtalálható itt a molyhos tölgy, virágos kőris, mezei juhar és a mezei szil.
Mivel nagyon magasan jártunk, kicsit letértünk az ösvényről, hogy lenézzünk a Balatonra. Innen fentről gyönyörű a kilátás: Olyan, mint a tengerpart...
Az ágakat mindenütt zúzmara borította:
Itt már közel 198 méter magasan járunk. Lassan közeledünk a Gejzír-mezőhőz.
Az alábbi sziklaképződmény neve: Félbevágott kúp.
Lassan leereszkedünk a szántódi révre lejtő hegy lábához. Sajnálkozva tapasztaljuk, hogy utunk fő célja, az újlaki templomrom a hegy alján van, így visszafele megint felfelé kell kaptatnunk.
Ezen a helyen feküdt egy középkori révészfalu Újlak néven. Az elnevezés valószínűleg a révhez közeli területen újjáépült községre utal. Újlak neve IV. Kelemen pápa által kiállított oklevélben bukkan fel 1267-ben, amelyben felsorolják az apátság javait. Itt lakhattak a félsziget révészei, halászai és a révre felügyelő katonák. A falu egészen a 16. századig lakott volt, a török időkben elpusztult.
A feltehetően 11. századi alapítású falu román-gótikus stílusú templomát a 12-13. században építették. A kápolna védőszentje Szent Margit volt. A nyugati oldalon találhatjuk a bejárat helyét. A közel 6x6 méteres négyszögletes hajó keleti oldalához kapcsolódó kicsiny szentély keresztboltozatos, melynek fala ma is látható:
A templom déli főhomlokzatát a 14-15. században átépítették.
A szentély falának közepén, két és fél méter magasan kialakított résablak:
A falazat vulkáni eredetű, sötétbarna és
szürke bazalttufából, vörös és fehér tört kövekből vegyesen rakva készült. A nyolcszáz éves templom ablakívének és rézsűjének szép kidolgozása az akkor élt mesteremberek munkáját dicséri. Az ódon falak középkori hangulatát sajnos elrontja a közelben magasodó Club Tihany Hotel épülete.
Ezt követően elindultunk meghódítani a 208 méter magas Cser-hegyet. A zúzmarás erdőben sétálva megpillantottunk egy kősáncot:
A kilátó magaslaton:
Az Aranyház nevű gejzírkúpot tavaly már megnéztük, csak akkor a tiszta idő miatt messzire el lehetett látni, most csak a zúzmarás fákban gyönyörködhettünk.
A Rátai-csáva nevezetű hely mentén haladtunk, ahol egy kis levendulaültetvényre leltünk:
Szőlőből nincs hiány ezen a területen:
Már kezdtem fázni és fáradni. Felpillantottunk a közelben magasodó hegyre, ó, de jó, hogy nem erre megyünk! Csak az tartotta bennem a lelket, hogy nincs messze az autó, és nem kell többet hegyet mászni => tévedtem...
Délre tartva egy tanya 4 kutyája visszafordulásra késztetett minket, ezért a rövidebb út helyett kénytelenek voltunk felmászni a meredek hegyoldalon. Így értünk fel a környék legmagasabb hegyére a 235 méteres Csúcs-hegy tetejére.
Muszáj volt pihenőt beiktatnunk, mert a hegymászás kivette a csapat erejét.
A hegyről lefele menet néhány méter hosszan szakadékos rész következett:
A Csúcs-hegy tetejéről szép Balatoni panoráma tárul elénk:
Végre visszaértünk a Levendula táblához, azaz a part menti sétányhoz.
Fél 12-től délután 3-ig a pirossal jelölt útszakaszt jártuk be, kb. 13 km-t.
A sok séta után irány a Peron Pizzéria!
Hazafele megálltunk a kivilágított csopaki gőzmozdonynál:
Ezt követően elindultunk meghódítani a 208 méter magas Cser-hegyet. A zúzmarás erdőben sétálva megpillantottunk egy kősáncot:
A kilátó magaslaton:
Az Aranyház nevű gejzírkúpot tavaly már megnéztük, csak akkor a tiszta idő miatt messzire el lehetett látni, most csak a zúzmarás fákban gyönyörködhettünk.
Ezek a sziklaképződmények mintegy 3 millió évvel ezelőtt keletkeztek.
Végül leértünk a Belső-tóhoz. Sajnos elég nagy a köd, így az apátság csak halványan látható:
A Lapi-dűlő melletti úton csipkebogyó ösvény vezetett. Nekiláttunk a bogyógyűjtésnek.
A Rátai-csáva nevezetű hely mentén haladtunk, ahol egy kis levendulaültetvényre leltünk:
Szőlőből nincs hiány ezen a területen:
Már kezdtem fázni és fáradni. Felpillantottunk a közelben magasodó hegyre, ó, de jó, hogy nem erre megyünk! Csak az tartotta bennem a lelket, hogy nincs messze az autó, és nem kell többet hegyet mászni => tévedtem...
Délre tartva egy tanya 4 kutyája visszafordulásra késztetett minket, ezért a rövidebb út helyett kénytelenek voltunk felmászni a meredek hegyoldalon. Így értünk fel a környék legmagasabb hegyére a 235 méteres Csúcs-hegy tetejére.
Muszáj volt pihenőt beiktatnunk, mert a hegymászás kivette a csapat erejét.
A hegyről lefele menet néhány méter hosszan szakadékos rész következett:
A Csúcs-hegy tetejéről szép Balatoni panoráma tárul elénk:
Végre visszaértünk a Levendula táblához, azaz a part menti sétányhoz.
Kacsák a jégen:
Fél 12-től délután 3-ig a pirossal jelölt útszakaszt jártuk be, kb. 13 km-t.
A sok séta után irány a Peron Pizzéria!
Hazafele megálltunk a kivilágított csopaki gőzmozdonynál:
