2013. április 1., hétfő

Farkasgyepű

2013.03.31-04.01 Húsvét Farkasgyepű-Németbánya

Húsvét vasárnapján sűrű esőzésben indultunk útnak Farkasgyepűre. Ezidáig ebben a faluban csak átutazóban voltunk, most azonban sikerült egy vendégházban szállást foglalnunk. Már Pápa előtt intenzív havazás váltotta fel az esőt, és Farkasgyepűre érve az egész falut beborította a hó. Hát nem így képzeltük el a húsvétot...
A falut átszelő Petőfi utca látképe:

Néhány szó Farkasgyepűről:
 A Bakony legtisztább levegőjű falujának számít, nem hiába itt található a tüdőgyógyintézet (1928-tól), hiszen a 410 méter magas vidékre a szubalpin éghajlat jellemző. A település nevének eredetéről a következő szájhagyomány járta: Ezen a vidéken farkasok éltek, akik veszélyt jelentettek a lakosságra és az erre járókra, így az utazók szalmakévéket dobáltak le a szekérről a farkasok elriasztására. Az 1700-as évek elején megszűnt a farkasveszély, és a forrásokat érintő "királyi út" biztonságosabb közlekedést ígért. De hogy az utazót és lovát ne gyötörje az éhség, csárdát telepített ide a Veszprémi Püspökség. Innen eredhetnek a következő elnevezések: Csárda, Koplaló illetve a Wirtshäuzl. Ez utóbbi név ma is él, hiszen a sváb szó (jelentése: kiskocsma) a falu német anyanyelvű lakosságától ered.



(Állítólag a  helyi csárdában a híres bakonyi betyár Savanyú Jóska és bandája is többször megfordult.)


Mivel a kiskocsma (Wirtshäusl) nem mindig tudta az erre járók sokaságát ellátni, elnevezték Koplalónak. (Ez persze csak feltételezés, de a Koplaló nevet máig őrzi a szomszédos hegy). Nekünk a faluról mindig a finom ebéd jut eszünkbe, hála a Nimród Vendéglőnek, ahova minden alkalommal betérünk, ha erre járunk:


Sarlós Boldogasszony római katolikus templom:


Az első látásra ódonnak tűnő templom valójában 1909-re épült fel báró Hornig Károly veszprémi püspök irányításával, akinek a címere megtalálható a bejárat felett:

A templomot a csurgókúti kőbányában fejtett homokkövekből építették.



(Érdekességképp: Iharkút települést 1981-ben megsemmisítették, miután a falu alatt bauxitot találtak.  Néhány családot Farkasgyepűre telepítettek át, számukra nyitották az Iharkút nevű utcát)

A falut elhagyva az út menti parkolóban megálltunk egy sétára:

 


 Hóvirágra bukkantam a hóban:


 


 Másnap egy túrát szerveztünk Farkasgyepűről Németbányára - érintve a Pisztrángos tavat.
Utunkat a kék+ jelzésen kezdtük a kemping bal oldalán húzódó erdei ösvényen:


Vaddisznó nyomokat találtunk a kemping előtt, itt eszegethették a földről a makkokat.
A friss nyomok láthatók az erdő ösvényén:




Németbánya határában húzódó Bitva-patak:



Németbánya:


Tájház:


Szent Márton püspök Templom:
 Maria Todte szülőfaluja iránti szeretetből kezdeményezte az emlékkápolna felépítését a kitelepítettek emlékére. Ő 14 éves volt, amikor családjával el kellett hagyniuk a falut. Adományokból és a helyiek munkájából 1998-ban megépült a templom.

A faluból jobbra lekanyarodva (déli irányban) beértünk az erdőbe.

Virágok a hóban:

A tegnapi nagy havazás és erős szél hatására hócsíkok virítottak a fákon:

Sikerült egy őzikét lencsevégre kapni:

A falutól a Pisztrángos-tóig a sárga hal jelzés vezet:

A Pisztrángos-tavat 1973-ban hozták létre a Bitva-patak felduzzasztásával.




A piros+ jelzésen indultunk vissza Farkasgyepű felé.


Farkaséhesen Farkasgyepűre érve betértünk a Nimród Vendéglőbe egy cigány pecsenyére.
A falut elhagyva az autóút mentén többször megálltunk, ugyanis

...jobbról tehéncsordát vettünk észre:



...balról szarvasok vonultak:

 
  
 


Van egy domboldal Bakonyjákónál, ahol meg szoktunk állni. Most vaddisznók túrtak a közeli völgyben:






(Faluismertető a www.schwaben.hu oldalon)

2013. január 1., kedd

Tihanyi körtúra

2013.01.01. Tihanyi körtúra
Tavaly, ugyanígy újévkor tettünk egy sétát a tihanyi Belső-tónál. Itt különböző túraútvonalakat találtunk, melyeket nem tudtunk bejárni a csöpörgő eső miatt, csak a kilátó dombig jutottunk. Ekkor elhatároztuk, hogy tavasszal visszajövünk egy egész napos túrára. Erre most sikerült sort kerítenünk, persze csak azért, mert kizárólag Balatonfüreden találtunk szilveszterre szállást. A túrát Tihany-Sajkod strandjánál kezdtük. Utoljára nyáron jártunk itt. Az akkori tömeg helyett most teljesen kihalt volt a part. Furcsa így látni:




A túránkat a Tihanyi-félsziget északi-nyugati részéről kezdtük, a strandot elhagyva a part menti betonos úton haladtunk:

Az erdei teázónál kimentünk a MOHOSZ horgászstéghez:


A Szarkádi erdőn keresztül vitt tovább az utunk. Ez az erdő a félsziget délnyugati peremének hegyvonulatán fekszik. Elsősorban cseres–kocsánytalan tölgyest láthatunk, de egyaránt megtalálható itt a molyhos tölgy, virágos kőris, mezei juhar és a mezei szil.

Mivel nagyon magasan jártunk, kicsit letértünk az ösvényről, hogy lenézzünk a Balatonra. Innen fentről gyönyörű a kilátás: Olyan, mint a tengerpart...



Az ágakat mindenütt zúzmara borította:


Itt már közel 198 méter magasan járunk. Lassan közeledünk a Gejzír-mezőhőz.
Az alábbi sziklaképződmény neve: Félbevágott kúp.


Lassan leereszkedünk a szántódi révre lejtő hegy lábához. Sajnálkozva tapasztaljuk, hogy utunk fő célja, az újlaki templomrom a hegy alján van, így visszafele megint felfelé kell kaptatnunk.

Ezen a helyen feküdt egy középkori révészfalu Újlak néven. Az elnevezés valószínűleg a révhez közeli területen újjáépült községre utal. Újlak neve IV. Kelemen pápa által kiállított oklevélben bukkan fel 1267-ben, amelyben felsorolják az apátság javait. Itt lakhattak a félsziget révészei, halászai és a révre felügyelő katonák. A falu egészen a 16. századig lakott volt, a török időkben elpusztult.

A feltehetően 11. századi alapítású falu román-gótikus stílusú templomát a 12-13. században építették. A kápolna védőszentje Szent Margit volt. A nyugati oldalon találhatjuk a bejárat helyét. A közel 6x6 méteres négyszögletes hajó keleti oldalához kapcsolódó kicsiny szentély keresztboltozatos, melynek fala ma is látható:


A templom déli főhomlokzatát a 14-15. században átépítették.


A szentély falának közepén, két és fél méter magasan kialakított résablak:


A falazat vulkáni eredetű, sötétbarna és szürke bazalttufából, vörös és fehér tört kövekből vegyesen rakva készült. A nyolcszáz éves templom ablakívének és rézsűjének szép kidolgozása az akkor élt mesteremberek munkáját dicséri. Az ódon falak középkori hangulatát sajnos elrontja a közelben magasodó Club Tihany Hotel épülete.

Ezt követően elindultunk meghódítani a 208 méter magas Cser-hegyet. A zúzmarás erdőben sétálva megpillantottunk egy kősáncot:


A kilátó magaslaton:


Az Aranyház nevű gejzírkúpot tavaly már megnéztük, csak akkor a tiszta idő miatt messzire el lehetett látni, most csak a zúzmarás fákban gyönyörködhettünk.


 Ezek a sziklaképződmények mintegy 3 millió évvel ezelőtt keletkeztek. 


Végül leértünk a Belső-tóhoz. Sajnos elég nagy a köd, így az apátság csak halványan látható:



A Lapi-dűlő melletti úton csipkebogyó ösvény vezetett. Nekiláttunk a bogyógyűjtésnek.


A Rátai-csáva nevezetű hely mentén haladtunk, ahol egy kis levendulaültetvényre leltünk:



Szőlőből nincs hiány ezen a területen:


Már kezdtem fázni és fáradni. Felpillantottunk a közelben magasodó hegyre, ó, de jó, hogy nem erre megyünk! Csak az tartotta bennem a lelket, hogy nincs messze az autó, és nem kell többet hegyet mászni => tévedtem...

Délre tartva egy tanya 4 kutyája visszafordulásra késztetett minket, ezért a rövidebb út helyett kénytelenek voltunk felmászni a meredek hegyoldalon. Így értünk fel a környék legmagasabb hegyére a 235 méteres Csúcs-hegy tetejére.



Muszáj volt pihenőt beiktatnunk, mert a hegymászás kivette a csapat erejét.
A hegyről lefele menet néhány méter hosszan szakadékos rész következett:


 A Csúcs-hegy tetejéről szép Balatoni panoráma tárul elénk:




Végre visszaértünk a Levendula táblához, azaz a part menti sétányhoz.





Kacsák a jégen:


Fél 12-től délután 3-ig a pirossal jelölt útszakaszt jártuk be, kb. 13 km-t.



A sok séta után irány a Peron Pizzéria!

Hazafele megálltunk a kivilágított csopaki gőzmozdonynál: