2013.06.30 Sóly - avagy a Magyar Államiság elfeledett szülőfaluja
A Veszprémtől 10 km-re fekvő település első írásos emléke 1009-ben keltezett okiratból származik. Feltehetően a falu délnyugati részén már a honfoglalás idején éltek. A község másik elnevezése Betereg. Ezen a helyen valószínűsítik István és Koppány csatáját, ugyanis 998-ban Koppány Veszprém ostromát felhagyva a közeledő István serege felé indult, és Sólynál megütköztek. István győzelmének ezeréves évfordulójának emlékére 1998-ban egy 13 méter magas fakardot emeltek a falu határában.
Szent Kard emlékmű: Szent István kardjának másolatával
(az eredetit sajnos 1368-tól Prágában, a Szent Vid Székesegyház kincstárában őrzik)
(A Szent István Zarándoklat a 2005-ben elkészült kardmásolatot minden évben körbeviszi a Kárpát-medencében, államalapító királyunk nemzetösszetartó szellemét hirdetve. A zarándoklat alapítója szerint a cél: hitünk, szeretetünk, összetartozásunk és reménységünk megerősítése.)
A református templom a 13. században épült román stílusban, amelyet a 18. században barokk stílusban átépítettek. E templom helyén épült 1009-ben az a fogadalmi kápolna, melyet Szent István emeltetett győzelme után, ezért a sólyit hazánk legöregebb falusi kistemplomának is emlegetik:
Főbejárat:
A templom oldalsó bejárata:
A templomnak van még egy érdekessége:
2009-ben elvégzett padlócsere alkalmával a régészeknek lehetőségük nyílt egy teljes feltárásra, melynek során gyermeksírokat találtak, valamint az egyik sírgödörben egy kettős sírt: két felnőtt csontvázat szorosan egymás mellett szokatlan helyzetben. A médiának köszönhetően egyből szárnyra kapott a hír, hogy megtalálták a sólyi Rómeót és Júliát. A vizsgálatok persze kiderítették, hogy két 50 év körüli katonáról van szó, akiket valószínűleg lefejeztek, és az elhagyottan állt templom sírgödrébe dobtak.
A falu katolikus temploma 1910-ben épült, és 64 évig iskolaként is működött:
Kétlyukú kőhíd a Séd patakon (autóból fényképezve):
