Bakonybél ősszel

2012.10.22-23 Bakonybél ősszel
Ősszel gyönyörű az erdő, már alig vártam hogy a színes levelek között sétálhassak.

Odafele megálltunk Zirc-Akli után. Az egész környék sárga színekben pompázott:

Az alábbi videó felidézi ezt az igazi őszi hangulatot, ahogy hullanak a sárga levelek:

A rövid pihenő után elérkeztünk Bakonybélbe:

A falu nyüzsgött a turistáktól, a nap perzselően sütött, úgyhogy a kabát is lekívánkozott.
Az érkezés után a Pikoló vendéglőbe siettünk, hogy együnk egy menüt.

Bakonybéli tájház a Fő utcán:

Elindultunk túrázni a falu északi-nyugati irányában a piros+ turistajelzésen. A házakat elhagyva egy keskeny árokszerűn indultunk befelé az erdőbe.

 Kinézve balra a tisztásra ez a kép tárult elénk:

Az út végén jobbra fordulva a mészégető kemence felé:

A falu látképe innen:

Mészégető kemence:

Kb. 250 éven keresztül foglalkoztak mészégetéssel a Bakonyban, amit aztán fertőtlenítésre, házak tisztán tartására, meszelésére, illetve kötőanyagként használtak fel. A földbe süllyesztett kör alakú kemence falát tufakövekkel rakták ki. A kemencében tűzteret, elején boltozatos tüzelőnyílást alakítottak ki. A 200-400 mázsa követ a kemence nyitott tetején rakják a tűztérbe (ennek kb. a fele lesz mész). Ezt követően a felsőrészt boglya alakúra púpozzák. A meszet 13-25 köbméter fával égetik 3-4 napon át, a hőmérsékletet folyamatosan emelve 825° fölé. Végül a kemencét hűlni hagyják, majd kirakják a kész égetett meszet, amelyet száraz helyen kell tárolni. Szekerekkel távoli helyekre is szállítottak. Bakonybélben utoljára az 1990-es évek elején égettek meszet.

Jobbra rátértünk egy aszfaltos útra, mely a falu északi részére vezetett:

 

Itt felültünk egy lesre gyönyörködni az erdő színeiben:

Kismadarak csiripeltek:

Este húst grilleztünk a kertben:

Másnap felmentünk a Köves-hegyi kilátóhoz, mely a falu keleti oldalában magasodó Köves-hegyen található. A hegy névadó bányájában egykoron mészkövet fejtettek.  

A kilátóból rálátni a völgyben megbúvó házakra. A panorámával nem lehet betelni:

Már a faluból lehetett látni a hegy szélén húzódó ritkás fenyősávot, mely elhatárolja a falut a mögötte rejlő erdőrengetegtől. Előző napi túránkon már felfigyeltünk itt egy fából eszkábált szerkezetre, én hídnak néztem. Most fény derült a dologra: ez a Köves-hegyi kilátó!

Bakonyújvár

2012.09.16. Bakonyújvár

Ezen a vasárnapi napon hazaindulásunk előtt egy rövid túrát terveztünk. Gondoltuk megnézzük Bakonyújvár romjait. Bakonybél után néhány km-rel letettük az autót, és elindultunk jobbra az erdőbe a kék turistajelzésen.

A turistaút félkör alakban vezetett fel egyre meredekebb útszakaszon, míg végül felértünk a 434 méter magas várhegyre:

A hegy tetején:

Az egykori várnak csak az alapja látszik.

A vidéket a Podmaniczky család a királytól kapta adományként. A várat 1529-1533 között építették egy őskori földvár 10 méteres sáncárkai közé. A külső vár a meredek hegynyereg felől zárta le a területet. A várkapuhoz egy felvonóhíd ívelt a külső sáncárkon. A papucs alakú 7000 négyzetméteres alapterületű belső vár 185 méter hosszú volt.

A rablóvár urai a Gerence-völgy kereskedelmi utján fosztogattak, rettegésben tartva a környéket, főként a bakonybéli apátságot.

Podmaniczky János zsoldosainak rablásait még Nagyszombat környékén is megszenvedték. Portyázásaiktól menekült a lakosság. Szapolyai János 1537-ben Podmaniczkynak adományozta a Veszprém megyei Palota várát is. A nagyhatalmú főúr a Dunántúlon is megkezdte a harácsolást, míg öccse, Rafael a Vág mentét uralta.

  

 

Visszafelé persze nem a kitaposott ösvényen mentünk, ahol feljöttünk, hanem a rövidebb, de meredekebb hegyoldalon:

 

De jó, végre leértünk:

 

 

Meredekség:

Ráktanya

2012.09.15-16 Ráktanya ("A háromezer csillagos szálloda")

Gondoltad volna, hogy erről egy helyről még egy kisbolygót is elneveztek?

A Nemzetközi Csillagászati Unió ugyanis 2010-ben 5 magyar felfedezésű kisbolygót fogadott el, közülük egyik a Ráktanya nevet kapta, mint a hazai amatőr csillagászat legendás bakonyi észlelőhelye.

Ráktanya a Hajag-hegy oldalán fekszik, bent az erdőben. Megközelíteni egy nehezen járható földúton lehet.

A tanyát az 1920-as években Rák Károly építette, aki Katlankút néven említi a helyet. A Szentgáltól 15 km-re fekvő 70 holdas bokrokkal borított legelőt mezőgazdasági célra használta. A gazdaságot azzal kezdte, hogy Olaszfaluból 20 mangalica süldőt vásárolt. A szaporulat a Somogyban vásárolt berkschiri fajtával növekedett igazán. 1931-32 körül kezdődött el a talaj megmunkálása. A hozzá vásárolt 80 hold további földet szintén megművelte. Házat építettek, majd kiköltözött a család és az alkalmazottak. A tápanyagokban gazdag föld bőven termett. A mákgubót a Herbária vásárolta fel, a  sárgarépa és a karfiol a budapesti vásártelepen kelt el, az olajlen magját pedig a Futura gabona felvásárló vette meg, de Városlődön is ültettek belőle. Termett még fehérgyökér, szójabab, gabonafélék, valamint megpróbálkoztak a ricinussal is. A főleg alma- és körtefából álló 5 holdas terület gyümölcseit és a sertéseket piacon értékesítették. A gazdaság jól ment, a környező falvakból átlagosan 20 munkás dolgozott itt. A 30-as évek végén az erdőgazdasághoz érkezett feljelentés alapján a tulajdonost megvádolták, hogy az erdőket felszántotta. Az évekig húzódó tárgyalásokat végül elsodorta a háború. A virágzó gazdaságnak a kulák elszámoltatásokkal lett vége, amikor Rák Károly 1951 végén 7 hónapra a veszprémi börtönbe került. Ezek után szinte teljesíthetetlenül magasra emelték a beszolgáltatási limitet, adókat. Az ellehetetlenített helyzetben a tulajdonos odáig jutott, hogy 1953-ban az Állami Erdőgazdaságnak ajánlotta a teljes területet az épületekkel együtt. 1955-ig az erdőgazdaságnak dolgozott a gyümölcsös kezelőjeként. Majd a tanya egyre elhagyatottabb lett, 1984-ben pedig az utolsó lakó is elhagyta a területet. A Veszprém Megyei Művelődési Központ népművelője kitalálta, hogy táborhelyet kellene itt kialakítani. Így Ráktanya 1986-tól nyári táborozóhelyként, majd 1996-tól magánkézbe kerülve turistaszállóként üzemel.

Mivel nem találtunk sehol szállást a Bakonyban, gondoltuk kipróbáljuk Ráktanya valamelyik épületét. A 4 különálló ház közül a Vadászházat kaptuk:

(A tulaj először kidobta az egeret az egérfogóból, majd átadta a kulcsokat)

A szobánk:

A konyha:

A környék bükkösei kellemes erdei sétákat kínálnak. Ide több éjszakára viszont csak azok jöjjenek, akik tudják mellőzni a mai civilizáció vívmányait (mobiltelefon, tévé), és szállás terén sincsenek igényeik, beérik az erdei wc-vel, és a korlátozott melegvíz-fogyasztással. Este korom sötét van, udvari világítás nincs. 

De mindezekért kárpótol a csend, a nyugalom, a természet közelsége, a meghitt régi tanyasi hangulat, és a környező bokrok alól előbújó őzikék, nyulak látványa.

Szentgál felé vezető úton a kis ravazdi vidáman ugrándozott a fűben, mit sem sejtve, hogy lencsevégre kerül. A dudaszóra óriásit ugrott, de ezt a pillanatot pont nem sikerült elkapni. :-(

 Sorozatfelvétel:

Ölyvöt is láttunk a fűben:

 

Lókút felé az út:

 

Akli felé a Bajor-hegy lábánál  egy tehéncsorda legelészett:

Bakonyjákó, Farkasgyepű, Bánd, Márkó

2012. 09.15 Bakonyjákó, Farkasgyepű, Bánd - Essegvár, Márkó - kápolna

Ezen a hétvégén elindultunk a Bakonyba, abban a reményben, hogy valahol találunk szállást, útközben betértünk néhány faluba.

Bakonyjákó előtt megálltunk egy pihenésre egy út menti dombon.

 
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a a szomszédos domboldal tetején valami mozgás van:

Csak úgy csorogtak le a bárányok a dombtetőről...

Messziről látszik Bakonyjákó templomának tornya:

Farkasgyepűn megálltunk a Nimród étteremben, ettünk egy Nimród tálat:

BÁND:

Bándra csak azért mentünk be, hogy megnézzük Essegvár romjait, amit már a főútról lehetett látni.

Bánd egy aranyos kis bakonyi falucska. Az itt talált ókori leletekből feltételezhető, hogy már a római korban lakott volt. 1233-as oklevélben említik először a falut. Nevét első tulajdonosáról kaphatta a 13. században.

Szent Anna templom tornya:

 

A katolikus templom 1795-ben épülhetett, a bejárat fölött 1863, a tornyon 1884-es évszám szerepel.

A Séd-patak melletti mészkőszirten magasodik Essegvár egyik megmarad bástyája:

A várat Igmándi András építette 1279 és 1309 között. 1309-től a Lőrinte nemzetséghez került, majd a Segvári vagy Essegvári Család birtokolta a 16.századig. 1401 után királyi birtok lett, a Rozgonyiak a vár egy részét zálogbirtokul kapták a királytól, majd az Újlakiakhoz került. 1499 után Essegvári Ferenc feleségével Himfy Orsolyával Essegvárról Döbrönte várába tette át székhelyét, így a vár hanyatlásnak indult. Állítólag Kinizsi Pál felesége volt az utolsó ismert tulajdonos.

A kálvária emlékművet 1933-ban emelte a helyi lakosság:

 

Innen rálátni az egész falura:

A várat dél és kelet felől szárazárok védte:

A gótikus vár a völgyben húzódó utat őrizte vámszedő joggal. 

A vár így nézhetett ki:

A vár alapja:

 Valószínűleg az 1552-es török ostrom során pusztulhatott el.

Innen utunk tovább vitt Márkó falu felé. A falu határában látható kiskápolna:

Most csak az autóból fényképezve, de egyszer jó volna közelebbről is megnézni.