Most először visszamentünk egy olyan szálláshelyre, ahol már egyszer voltunk.
A kis Pékházat október végén kerestük fel először, és most visszatértünk...
A december 23-án esett hónak már nyoma veszett, holott reméltem, hogy a hegycsúcsokon azért megmarad. A hegyekkel körülvett völgyben húzódó kis falu számos látnivalóval kecsegtet, de mind közül talán a legszebb Borostyán-kút. A templomnál balra lekanyarodó Petőfi utcán mentünk végig. A falusi kis parasztházak a régi idők emlékét őrzik. Itt az emberek is mások. Mintha megállt volna az idő. A falu szélén a fák közt megbúvó Szent-kút tava és a kis erdei kápolna
igazán meghitt hangulatot áraszt. Már többször jártam itt, de megunhatatlan...
A hagyomány szerint néhány évig itt élt remeteségben a béli monostort alapító Szent Günther és Szent Gellért. A tó partján emelt szobor is Szent Gellértnek állít emléket, akit egy szarvasborjúval ábrázoltak.
A kápolnát ugyancsak Szent Gellért tiszteletére szentelték 1825-ben, melyet 1889-ben a ma is látható épülettel váltottak föl. 1855-ben alakították ki a 14 képből álló stációt, valamint a szikla tetejére emelt kálváriát Krisztus, Szűz Mária és Szent János alakjával, melyet 1884-ben felújítottak. A vízgyűjtő medencét 1889-ben építették. Az itt fakadó három forrást kőből kirakott kútba foglaltak, melyet egy dombormű díszít. A domboldalon található sziklahasadékhoz lépcső vezet fel, itt a Lourdes-i Mária szobor látható. Állítólag e barlang lehetett a remeteség helye. 1996-ban összefogott a falu, és a kápolna környékét helyreállították, a források vizét tavacskává duzzasztották. A tó körül elhelyezett padok háttámlájára felvésték az adományozók nevét.
"áldozóhely volt szentély
pogány templom később keresztény
mutatja még egy-két mohos darab
a hajdani falat
most csak hely fű fa és bokor
tenyészget csöndjében élni akar
lábod ősi ösvényre ismer
akármikor jössz itthon van az isten."
2012-re felújították a kápolnát, a régi halványsárga-fehér szín helyett most bordós színekben pompázik a fák ölelésében.
A karácsonyi Betlehem a faluközpontban:
Az akolban három bárány és két szamár tanyázott.
Szent Mauríciusz és Vértanútársai Plébániatemplom:
A templomot 1754-ben szentelték fel. Az 1780-ban keletkezett tűzvészben a templom teteje, a monostor és
a falu 130 háza leégett, a felújításra 1782-ben került sor.
Bakonybéli hangulatképek:
A második napon csöpörgött az eső, így csak egy kisebb sétát tettünk az erdőben:
A Fürdő utcából felsétáltunk a falu északi határában vezető erdei
aszfaltos úthoz (Gáthegyalja dűlő). Erre már voltunk ősszel is, csak ellenkező irányból.
Vissza is idéztük az emlékeket: akkor még a falevelektől volt színes az
erdő, most kopár és ködös. Az aszfaltos útról a mészégető kemencénél letértünk balra be az erdőbe. Itt egy kitaposott úton mentünk lefelé. Most is felmásztunk a közeli magaslesre, ahonnan rálátni a falura:
Ugyanez a kép ősszel:
Egyre jobban esett az eső, így szedtük a lábunkat hazafelé. A kis házban aztán száríthattuk a kabátokat és a csizmáinkat:
Hazaindulásunk napjára egy hosszabb túrát szerveztünk. A falu északi részéről indultunk, most a zöld+ jelzésen.
A terület legnagyobb vízfolyása a Gerence-patak, mely Zirc-Akli környékén indul útjára, és a falun keresztül kanyarogva végül a Marcalba folyik.
A hegy meredek oldalán másztunk fel:
Halomsírok:
A 226 halmos sírmező a későbronzkori kultúra egyik legnagyobb ismert sírmezeje. Az i.e. 15. században letelepedett kultúra népei urnákba helyezték halottaik hamvait, majd fölé 1-3 méter magas halmot építettek, melyek keletkezése kb. i.e. 1200 körüli.
Az itt látható földbuckák és egy fára felfestett "Halomsírok" felirat jelzi a területet:
Az. i.e 15. századi népvándorlás során észak-nyugat felől ismeretlen népcsoport (talán illír) szállta meg a Magas-Bakony területét, akiket halomsíros kultúrának neveztek el. Ilon Gábor régész szerint az ugod-katonavágási feltárt halomsír alatt faszenes máglyamaradványt találtak, alatta vörösre égett talajt, a csonttöredékek fölül edénytöredékek kerültek elő, valamint a tűzben eldeformálódott bronztárgyak: karperecek, karikák, tőrmaradványok, üveggyöngyök...
A piros négyzet jelölésen haladtunk tovább:
Kis-Cser-árok:
Megpróbáltuk megkeresni az egykori Móricházi vadászkastélyt, sikertelenül. Utánaolvastam és kiderült, az erdőbirtokos Eszterházy Tamás tulajdonában lévő épületből mára csak néhány tégla maradt.
Szarvasetető:
Tavacska:
Gerencepusztai pihenőhely
Az Odvaskő Étterem teraszán elkortyolgattunk egy meleg teát, így újult erővel folytattuk utunkat.
Malom:
Gerence-patak jobb oldalán indultunk vissza a faluba:
Amikor visszaértünk Bakonybélbe, a Vadszőlő Vendéglőben elfogyasztottunk egy babgulyást:
