Balatoni biciklitúra 2

Balatoni biciklitúra 2 (Veszprém - Balatonalmádi - Siófok - Szántód - Tihany)

Szentkirályszabadja

Balatonkenese

 

Biciklitúra Veszprémtől Tihanyig

2013.08.24-25. Biciklitúra Veszprémtől Tihanyig

Távolság: 43,2km

7:33-kor indult a vonat Szabadhegyről. Biciklis vagon hiányában a utolsó kocsi végén utaztunk. Kicsit aggódtam az időjárás miatt, mert egész hétvégére esős időt mondtak, de reggel még jó időnek ígérkezett. A vonatút kellemes volt, alig volt utas, gyönyörködtünk a tájban, a rég nem látott Cuha-völgyben. Fél 10 után értünk be Veszprémbe, itt elkezdett csöpörögni az eső, de hamarosan el is állt. Nyeregre pattantunk és megkerestük a bicikliutat. Indulásként nem volt kellemes a veszprémi emelkedő. Veszprémből kiérve, kb. 4,5 km után értük el Szentkirályszabadját. Egy pillanatra megálltunk a székelykapunál. Innen igazán pihentető szakasz következett, hiszen szinte Almádiig gurultunk. Sajnos ezen a szakaszon majd vissza is kell jönni :( A falu után gyönyörű táj következett: jobbról szalmabálák, erdei virágok, előttünk a Vöröshegy fákkal borított dombjai emelkedtek. Aztán egy hétvégi házas övezetbe értünk, jobbról rét, balról néhány házikó. Balatonalmádiban a Baross utcán benéztünk a piacra. Többnyire régiségek voltak kipakolva. Vettünk tótkomlósi lángolt kolbászt és medvehagymás sajtot vacsorára. Lementünk a part fele a bornapok pavilonjai között. A parton csak horgászok voltak, olyan mintha már nem is nyár lenne. A következő pihenő Alsóörs, itt már elkezdett esni az eső olyannyira, hogy a település után meg is álltunk behúzódni egy fa alá. A többi biciklis esőkabátban ment tovább. Nekem csak ernyőm volt, azt használtam Csopakig. Nem mentünk le a parti útra, hanem a főút mellett hajtottunk egy darabig. az eső már csak csöpörgött. Füred előtt balról szarvasmarha csorda pihent, de már ez a hangulatos látvány sem tudott feldobni, mert Füredig iszonyatos emelkedő következett. Olyan lassan bírtam tekerni, hogy gyalog is gyorsabb lett volna. A domb tetején már teljesen megázva beültünk egy büfébe banán és szamóca turmixra. Kellemes halk zene szólt, indiai hangulat. Kiderült, hogy a tulaj győri volt, most pedig pátkán lakik. Nagyon fáztam, de már nem volt innen messze a peron, ahol meg akartunk ebédelni. A bicikliket kint kellett hagyni, így a teraszon ettem meg a popeye pennét. Kb. negyed 4 körül indulhattunk tovább Tihanyba. Először úgy volt, hogy Füreden alszunk, de visszamondták a szállást. A tihanyi mólótól már nagyon fájtak a lábaim. A Viktória panzióban szálltunk meg, a Kenderföldi úton, 200 méterre a parttól. Zuhanyzás, pihenés után még lementünk sétálni a révhez. Másnap fél 9 körül keltünk, reggeliztünk, és negyed 11-kor indultunk útnak.

11-kor már a Tagore sétányon voltunk. A borhetek alkalmával a Badacsonyi Borászat pavilonjához ültünk 10 percre. Innen már meg sem álltunk Almádiig. Itt viszont negyed 1-től 1-ig pihentünk. Veszprémben az autóbusz állomás melletti vendéglőben megebédeltünk. A vonat 16:44-kor indult haza.

Tihany - Barátlakásoktól az apátságig

2013.06.30 Tihany

A szabad strandtól kezdtük a sétát. Innen gyönyörű a kilátás Balatonfüredre:

Sajnos elég hideg szél fújt, és a víz sem volt meleg, úgyhogy most az úszás elmaradt.

 

Egy erdei ösvényen lehet eljutni a barátlakásokhoz:

Kisebb gyaloglás után felértünk az Óvár tetejére, kilátás innen:

folyt. köv.

Sóly

2013.06.30 Sóly - avagy a Magyar Államiság elfeledett szülőfaluja

A Veszprémtől 10 km-re fekvő település első írásos emléke 1009-ben keltezett okiratból származik.  Feltehetően a falu délnyugati részén már a honfoglalás idején éltek. A község másik elnevezése Betereg. Ezen a helyen valószínűsítik István és Koppány csatáját, ugyanis 998-ban Koppány Veszprém ostromát felhagyva a közeledő István serege felé indult, és Sólynál megütköztek. István győzelmének ezeréves évfordulójának emlékére 1998-ban egy 13 méter magas fakardot emeltek a falu határában.

Szent Kard emlékmű: Szent István kardjának másolatával
(az eredetit sajnos 1368-tól Prágában, a Szent Vid Székesegyház kincstárában őrzik)

(A Szent István Zarándoklat a 2005-ben elkészült kardmásolatot minden évben körbeviszi a Kárpát-medencében, államalapító királyunk nemzetösszetartó szellemét hirdetve. A zarándoklat alapítója szerint a cél: hitünk, szeretetünk, összetartozásunk és reménységünk megerősítése.)

A református templom a 13. században épült román stílusban, amelyet a 18. században barokk stílusban átépítettek. E templom helyén épült 1009-ben az a fogadalmi kápolna, melyet Szent István emeltetett győzelme után, ezért a sólyit hazánk legöregebb falusi kistemplomának is emlegetik:

Főbejárat:

A templom oldalsó bejárata:

A templomnak van még egy érdekessége:

2009-ben elvégzett padlócsere alkalmával a régészeknek lehetőségük nyílt egy teljes feltárásra, melynek során gyermeksírokat találtak, valamint az egyik sírgödörben egy kettős sírt: két felnőtt csontvázat szorosan egymás mellett szokatlan helyzetben. A médiának köszönhetően egyből szárnyra kapott a hír, hogy megtalálták a sólyi Rómeót és Júliát. A vizsgálatok persze kiderítették, hogy két 50 év körüli katonáról van szó, akiket valószínűleg lefejeztek, és az elhagyottan állt templom sírgödrébe dobtak.

A falu katolikus temploma 1910-ben épült, és 64 évig iskolaként is működött:

Kétlyukú kőhíd a Séd patakon (autóból fényképezve):

Németbánya

2013.05.18-20 Németbánya

Németbánya az Északi-Bakony egy völgyében fekszik a Bittva-patak mentén. A faluba beérve, a Kossuth utcán végighaladva kedves kis parasztházak fogadnak. Jobbról a kertek mögött a Bittva-patak csörgedez, mögötte meredek domboldal.

 

 

Az utca végén található a Fő tér egy pici körforgalommal:

A település legalacsonyabb pontja 291 m, mely a hídnál található.

A Fő téren áll az Üvegtigris Büfé, ahol beszerezhetjük a hideg frissítőket, majd megpihenhetünk a parkban:

Voltak, akik lóval érkeztek:

 

A falu végén van az országos kék-túra pecsételő hely:

A Csendvölgy Falusi Vendégházban szálltunk meg:

Kilátás a konyhaablakból:

A szomszéd tyúkok:

Rálátás a szemközti hegyoldalra:

A falu igazán hagyományőrző, hiszen pünkösdvasárnap a kislányok "pünkösdi királyné-járásra" indulnak. Sajnos pont lemaradtunk róla, szerencsére láttam róla egy videó részletet: A kislányok fehér ingben, kék szoknyában jöttek, fejükön virágból font koszorú. Énekekkel kívántak áldást a háziaknak. A legkisebb lányt (pünkösdi királyné) a többiek felemelik, és kiabálják: "Ekkora legyen a kendere!"

Rövid túra a Pisztrángos-tóhoz:

A sárga hal jelzés vezet a tóhoz:

Pisztrángos tó:

 

Stég, ahol letanyáztunk:

A sárga+ jelzésen indultunk vissza, majd rátértünk a kék négyzet jelű útra.

Kiértünk a környék legmagasabb pontjára, ahol gyönyörű kilátás tárult elénk:

Továbbhaladva a szél medvehagyma illatot hozott, az árnyas fák alatt rengeteg medvehagymát találtunk.

Rálátás a falura:

Itt elfogyott a kitaposott út, fent voltunk a hegy tetején, ahonnan csak meredek, sűrű bokros részen tudtunk leereszkedni.

Kövi rák a Bittva-patakban:

Pünkösdhétfőn egy olyan túrát terveztünk, amely mindenképpen érinti a tegnapi medvehagyma-lelőhelyet:

A falu végén található kék vonal jelzésen indultunk el.

A vadászházig kavicsos út vezetett, majd ott lekanyarodtunk jobbra, és keskeny kis ösvényen indultunk be az erdő sűrűjébe. Elkezdett csöpögni az eső, dörgött az ég. Elég ijesztő volt, úgy tűnt nem ússzuk meg, bőrig ázunk. Szerencsére pont elérkeztünk a Szénpajtai Pihenőhöz, ahol ebben a kis fa házikóban vártuk meg az esőt. Néhány perc múlva el is állt és folytathattuk utunkat.

Újra a Pisztrángos tó:

folyt.köv.